balfeny

A barbár zseni

home refresh

Elérhetőség Kortárs Galéria AN Hivatkozások   design: Závodszky

› Aba-Novák Vilmos, a falfestő

kritikák a  › festőről

Falfestményei, freskói a kereszténység, a magyar keresztény kultúra témáiból merít főleg, ez a II. világháború után hatalomra kerülő hamis, primitív szemléletű politikának nem felelt meg, ezért igyekeztek megsemmisíteni e remekműveket, Szegeden a Hősök kapuja, Székesfehérvárott pedig a Szt. István mauzóleum falképei estek áldozatul a vakolókanálnak. De még így is az így elmúlt 40 év is kevésnek bizonyult Aba-Novák munkásságának feledtetésére, napjainkban újra boldogan és büszkén vette birtokába országunk e maradandó értékeit. Ő festette a szegedi Szent Demeter-templom faliképeit és a jászszentandrási római katolikus templom freskóit, de az Ő nevéhez fűződik a Városmajori templom mennyezetfreskója és szentélyének falfestményei is. 1937-ben a párizsi világkiállításon és 1940-ben a Velencei Biennálén nagydíjat nyert. 1939-től egészen korai haláláig a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanított.

„Kimondom, ahogy gondolom: a jövő piktúrája a fal.” Aba-Novák Vilmos 1931 tavaszán publikálta a Magyar Művészet hasábjain Vallomás című írását, melyben a fenti határozottsággal foglalta össze kora festészetének egyik alapproblémáját. Megállapítása egybecseng a konstruktivista avantgárd jó tíz esztendővel korábban meghirdetett elméletével, mely a táblakép műfajának közeli halálát jósolta. Az érett művésszé váló Aba-Novák számára a freskókészítés egyszerre volt a következetes stílusfejlődés végpontja, a táblaképeken kikísérletezett sajátos technika magától értetődő alkotói terepe és puszta egzisztenciális kényszer. „Újabban temperával dolgozom, ami tulajdonképpen a falfestmény anyaga is. Nem tudom, hogy nem találok-e majd egy kb. 1-2 m2 területet villátok falán, amire felrakok alkalomadtán egy freskót? Nagy kedvem van hozzá!” – írta 1929-ben barátjának, az igali Baumgartner Sándornak. E sorok egyértelművé teszik, hogy a nagy átalakulást hozó kezdeti római hónapok, az óriási méretű Trattoria-kép kudarca és a feltehetően Patkó Károlytól ellesett temperatechnika elsajátítása már megérlelték Aba-Novákban a freskófestés iránti vonzalmat. A falképkészítés gondolatának anyagi okokból való levezetését az idézett Vallomás gondolatai tartalmazzák. „…Ha a piktúra lehetőségeit gazdasági szemszögből nézzük, ugyanarra az eredményre jutunk: a képzőművészeti kultúrát az a polgári osztály, mely évtizedeken át csaknem kizárólagosan azt fenntartotta, ma ezt felvenni gazdasági okokból kifolyólag képtelen. Így adódik az egyetlen lehetőség festőknek, szobrászoknak: közületeknek kell majd dolgozniok végső és praktikus ponton: a fal. És valóban többen vagyunk már, akik a freskó anyagával dolgozunk temperával, műmárvány felületen, (akárcsak a pompeji festők Krisztus idejében). Ez mindenesetre sokoldalúbb és keményebb felkészültséget igényel, mint a szabad, teljesen kötetlen atelier-piktúra.” Aba-Novák fenti gondolataira minden bizonnyal nagy hatást gyakoroltak az olasz múlt grandiózus emlékei, Róma és a középkori Itália nagy, murális munkái. Legalább ennyire befolyásolhatta a Collegium Hungaricum kurátora, személyes jóbarátja és mentora, Gerevich Tibor (alakját belekomponálja a Párizsi Világkiállításra készített Pannójába). Gerevich már 1930-ban, a biennálét előkészítő velencei kongresszuson megemlítette, hogy helyes volna „a kiállítás bizonyos helyiségeiben architektonikus vázon, az építészettel kapcsolatos festészeti és szobrászati alkotásokban bemutatni és kipróbálni a modern művészet szerves hatását.” Aba-Novák táblaképeken kiérlelt festői stílusa tökéletesen illeszkedett a fres¬kók méretés funkciódiktálta követelményeihez. Már-már kényszeresnek tűnő motívumhalmozása, a felület szőnyegszerű beterítésére, additív képszerkesztésre és formai stilizálásra való hajlama, valamint a színek kifejezőerejének tudatos fokozása szinte mind nélkülözhetetlen erények a falképek készítésekor. Szintén ebbe az irányba sarkallta alapvető emberi karaktere: a nagy méretekben kielégülést váró, fékezhetetlen munkavágya, fantáziája és művészi önérzete. Első, nagy murális megrendelése a szegedi Demeter-torony megfestésére szólt, s a Dóm tér grandiózus kialakításához kapcsolódott. A középkori eredetű, a XIII. század első felében épült torony keresztelőkápolnaként funkcionált, ebbe komponálta Aba-Novák első köztéri munkáját, amellyel a rákövetkező évben Padua-ban elnyerte az Egyházművészeti kiállítás aranyérmét. A kezdetet hamarosan egy igazi botránnyá dagadt második követte: Jászszentandrás katolikus temploma. A Jászság alföldi légkörében egy igazán meghökkentő és vitára ingerlő munkát készített. A templomra megbízatást Chiovini Ferenc festőművész barátja kapta, aki azonban – felmérve a feladat hord¬ere¬jét – Aba-Novákot is bevonta a munkálatokba, sőt kiemelt szereplővé vált. Ez a mű 1933-ban készült el, és mind a hivatalos klérus, mind pedig a hívek tiltakozással ve¬gyes elismeréssel fogadták. Később az ellentábor hangoskodós el¬csen¬de¬sed¬tek, s mára már büszkén mutogatják templomukat. Ettől kezdve sorjáztak a nagy falfelületet jelentő köztéri munkái: Városmajor, Szeged, Székesfehérvár, Pannonhalma. S mindezt rohamtempóban, immáron sikeresen és díjaktól övezve. Nagy murális munkáin együtt dolgozott Czumpf Imre barátjával, akit több portréban is megörökített, és szolgáltatta a modellt a híressé vált Álarcfestő című képhez.

Falfestmények











 

 

 

 

      « Szent Jakab,
         jászszentandrási templom